Csongrád a Tisza jobb partján, a Körös torkolata (Köröstorok) felett fekszik. Megközelíthető közúton Kiskunfélegyháza (Gátér) és Szentes felől a 451-es úton, valamint alsóbbrendű utakon Szeged (Felgyő), Csépa és Tiszaalpár felől. Vasúton megközelíthető Kiskunfélegyháza és Szentes felől a 147-es számú vasútvonalon. A 20. század első felében kisvasút kötötte össze Felgyővel. Tiszai átkelőhely, közúti és vasúti híd köti össze Szentessel, valamint pontonhíd Csépával.

Kedvező földrajzi helyzete miatt az Újkőkor óta lakott hely. Árpád fejedelem – a monda szerint – 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet "Csernigrádnak" (fekete várnak) neveztek el, amelyből eredhet a város neve. A 11. században Szent István a vármegye központjává tette. A tatárok valószínűleg feldúlták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt. A 15. század elején a település ismét városi rangot kapott. A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, s ma semmi nyomát sem találjuk. A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett. A várost szabadságharcbeli részvétele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották. A 19. század második felében Csongrád népének a Tisza-szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma. 1876-ban a várost nagyközséggé minősítették vissza és csak 1923-ban kapta vissza városi rangját.
Csongrád környéke, vadászati szempontból kiemelten jó volt, a mezőgazdasági területekkel körbevett település, valamint a Tisza folyót kísérő galéria erdők, számos vadfajnak adtak otthont. Jellemző vadfajok: Őz, fácán, fogoly, mezei nyúl, váltó vadként vaddisznó, gímszarvas.




Csongrádon a vadászatot kedvelő polgárok a meglévő írásos dokumentumok alapján az 1800-as évek végén, már kedvenc időtöltésüknek, a vadászatnak hódoltak.
1897-ben a járási főszolgabíró rendelkezett a vadászterületek bérbeadásáról, valamint a „vadászati és fegyveradó” kivetéséről.
1898-ban megalakul a „Csongrádi Vadásztársulat”.
Egy írásos dokumentum alapján, Csongrád vármegye alispánja rendelkezik a vadászterület bérletének Fekete Rókus és társai nevéről Szarka Mihály és társaira, átruházásra vonatkozásában.
A Csongrádi levéltárban megtalálható a „Csongrádi Vadásztársaság” 1905 december hó 14-én megtartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve, valamint egy 1907.évi április hó 21-én megtartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve.
A képviselő testület az 1900-as évek elején a település határában található vadászterületet elsőbb 6 majd később 5 részletre osztja és külön – külön bocsátja árverésre.
1908. év április hó 08-án a „Csongrádi Vadásztársulat” nevet változtat, illetve újjáalakul és „Csongrádi Vadászegylet” néven működik tovább.

 

Az 1948 – ban alakult „Csongrádi Dolgozók Demokratikus Vadásztársasága” egyesületből épül ki , 1950-ben a „Május 1” Vadásztársulat .

A „Május 1” Vadásztársulat 1950 évi augusztus hó 21 én keltezett kimutatása szerint
Az alábbi személyeket foglalkoztatja vadőrként.
Förgeteg József
Oláh Mihály
Pintér Mátyás
Fizetésük havi 100 Ft volt, valamint 550 kg tengeri fejenként.


A kimutatás alapján 1950-ben 110 fő vadász volt Csongrádon, és a vadászoknak kellett beadni a vadőri fizetéshez fejenként 15 kg tengerit.



A „Május 1 „Vadásztársulat akkori vezetői:
Forgó Antal Elnök
Bodor József Pénztárnok
A vadásztársulat székhelye: Csongrád, Felszabadulás u.1.
Az eddig rendelkezésre álló dokumentumok alapján, ezen „Május1 „Vadásztársulatot tekintjük a jelenlegi „Csongrádi Május 1” Vadásztársaság alapító elődjének.



A Csongrádi Május 1 Vadásztársaság jelenlegi taglétszáma: 42 fő
Vezetősége:
Bencsik Ferenc Elnök
Fássy István Titkár
Meggyesi József Vadászmester
Dr.Ördögh József Gazdsági vezető
Lantos Sándor Környezetvédelmi felelős